mely boldogsággal tölti el a szíved,hogy eláll a légzés,

mikor a közeledben van szíved hevesebben dobog,

s úgy érzed az idő sokkal sebesebben robog.

Vele olyan,mintha a felhők közt szállnál,

s nélküle az életet ki nem állnád.

De egyszer minden véget ér,

a románcnak vége,

s szíved darabokra hullik szét.

Úgy érzed halott vagy,mert nélküle semit sem ér ez a világ,

üres az életed,s most éled át az élet összes kínját.

Az idő leáll,a szív kettéhasad,

s egy üres,sötét szobában találod magad,

ahol nincs veled senki csak a képzelet,

s a sok emlék ami vele történt és veled.

Vége mindennek mi szép volt,s jó,

az élet tovább megy s mész vele te is,